Dognácska (m.), Dognecea (r.), Dognatschka (n.), nagyközség Krassó-Szörény vármegye bogsáni j.-ban, (1891) 773 házzal és 3491 oláh és német (csak 4 magyar) lak., kaszinóval, postahivatallal és postatakarékpénztárral. D. vidékén régóta nevezetes bányászat folyik; a rómaiak kezdték itt meg a bányászatot, később a magyarok folytatták s 1358. említés történik róla. A törökök elvonulása után 1722. újra üzembe vették a D.-i bányákat; a XVIII. sz.-tól egészen századunk közepéig s a hetvenes évekig arany, ezüst, réz, ólom és cink voltak a bányászat tárgyai; 1852. az állam vette meg, de 1855. az osztrák-magyar államvasút-társaságnak adta át. Ma a nemesebb fémeket többé nem bányásszák, hanem csak vasat termelnek óriási külfejtésekben D. és Vaskő vidékén. Mindkét helyen tiszta mágnes- és veresvaskő lép fel 30 m.-nyi vastag telepekben és tömzsökben; D. mellett fémércek, ezüsttartalmú ólom- és rézércek, ezüstös horganyfénye és kénkovand, továbbá mangántartalmú és barna vasérc is előfordul. D. és Vaskő vidékén összesen 21 telepben folyik a bányászat, s az évi termelés (1891) 1262070 q. vasérc; a munkások száma 1007, kiknek nagy része a 2 nagyolvasztóban és 4 pörkölőkemencében nyer alkalmazást. A termelt vasérc D.- n, Német-Bogsánban és Resicán dolgoztatik fel. A bányászatot 27 km. szállítópálya, 0,8 km. lóvasút és 5,6 km. gőzmozdonyú vasút szolgálja. V. ö. Halaváts Gyula: D.-Vaskő bányászata (Földrajzi Közlemények XVIII. 1890, 309-323.).