Fenyves Ferenc, (*Szabadka, 1885.01.16. - †Szabadka, 1935.10.18.), egy mezővárosi zsidó szatócs elsőszülött gyermeke. Az apa, Friedmann Ignác, Bánátból Bácskába vándorolva kereste a jobb megélhetést. Így jutott el 1894-ben Szabadkára. Fenyves (1903-ig: Firedmann) Ferenc ekkor kilenc éves, s csakhamar beiratkozik az ottani gimnáziumba, ahol Toncs Gusztáv magyartanár keze alá kerül. Ő az osztályfőnöke annak a híres-neves osztálynak, amelynek Fenyvesen kívül tanulója volt Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Munk Artúr, Jász (Brenner) Dezső, Sztrókay Kálmán. Már az ötödik osztályban többedmagával titkos irodalmi egyesületet alapít (azért rejtettet, mert a gimnáziumban csak VII. és a VIII. osztályok önképzőköri tevékenységét engedélyezték). Fenyves szerkesztette az Előre című kézzel írott, majd sokszorosított diáklapot, amelyben Kosztolányi első versei is megjelentek. „Tizennégy esztendős koromban már lapot szerkesztettem” - így büszkélkedett húsz év múltán a napilapszerkesztő. Megalapította a hangzatos nevű Első Gőzüzemű Magyar Dolgozatgyárat is, amely pénzért vagy csereanyagért szállította az írásbeliket a bunyevác anyanyelvű diáktársaknak. Az érettségi után (1903) Pestre ment, és beiratkozott a jogra, ahol aztán mindennel foglalkozott, kivéve tanulmányaival. Másodéves juristaként egy lipótvárosi ügyvédi irodában írnokoskodott, bedolgozott a Budapesti Naplóba, hetente nagy kedvvel jelentkezett humoreszkjeivel a Borsszem Jankónál (első lapja is a Héber Hajnal című vicclap volt), nyáron pedig közreműködött Braun Henrik szabadkai Bácskai Hírlapjában. A neves szerkesztő felkarolta a fiatal kezdőt, mert tehetségesnek tartotta. „Mozog benne a kukac” - dicsérte munkatársainak. Fenyves idejének zömét a szűkös redakcióban töltötte, ahol egyébként „több volt a spricceres pohár, mint a tintatartó”. Itt kezdte, 1907-ben, hivatásos hírlapírói pályáját is, 1908-ban pedig már az újrainduló Bácsmegyei Napló szerkesztője. Egyik huszárvágása volt, hogy áttért az esti megjelenésre, azaz aznapi híreket közölt. Új rovatokat vezetett be, az egyiknek, amelyiket ő írt, ez volt a címe: „Polgármester úr, vegye a kalapját!” Neve végül is egybeforrt a Bácsmegyei Naplóval, amely idővel tulajdonába ment át, majd felesége hozományából nyomdát is vásárolt (Fenyves és Társa), így aztán hol a „kiadóhivatal sáncaiból”, hol a szerkesztőségi parancsnoki asztal mellől irányította a szerkesztőséget. Közben magánúton, azaz „mezei jogászként” befejezte egyetemi tanulmányait is. Az országhatárok megváltozása és csaknem másfél évi kényszerszünet után, 1920-ban, újra megjelent a Bácsmegyei Napló, most azonban már országos lapként, a vajdasági magyarság vezető sajtóorgánumaként. Ebben az időszakban, a XX. század harmadik évtizedében, alakult ki az újság első nagy redakciója, amelyet Fenyves Ferenc mellett dr. Dettre János neve fémjelez (1925-ig), aki a szegedi főispáni székből emigrált Jugoszláviába. Ők ketten voltak a Bácsmegyei Napló aranykorszakának vezéregyéniségei. Sikeresen kiépítették a lap vajdasági, országos és külföldi tudósítóhálozatát, kiváló, főleg a politikai menekültek táborából verbuvált munkatársakat alkalmaztak (Haraszti Sándor, Diószegi Tibor, Tamás István, Bródy Mihály), bevonták a veteránokat is (Milkó Izidor, Munk Artúr, Havas Emil, Radó Imre). Rendszeresen közreműködik a lapban a Magyarországon élő Kosztolányi Dezső, Somlyó Zoltán, Sz. Szigethy Vilmos, s szinte teljes létszámban a Nyugat nemzedéke. Nagyvonalúan és gondosan szerkesztett, liberális és polgári irányultságú, Duna-medencei tájékozottságú lap lett a Bácsmegyei Napló, a legjobb ezen a tájon. Már 1922-ben a szerkesztőség és a kiadóhivatal csaknem száz főt foglalkoztatott, s az eladott példányokból tartotta fenn magát. Fenyves Ferenc haláláig, azaz 1935-ig állt a Napló élén (a Bácsmegyei jelző a diktatúra bevezetése után kényszerből elmaradt), de a változások más téren szemmel láthatóak. Szenteleky Kornél már 1931 derekán írta egyik levelében: „Nem tagadom, hogy még mindig a legjobban szerkesztett magyarul író lap, de már semmi köze sincs az irodalomhoz és a magyarsághoz.” Egy ilyen ítélethez nyilván a növekvő antiszemitizmus is hozzájárult. 1941-ben özv. dr. Fenyves Ferencnét és öccsét, Fenyves Lajost a magyar hatóság a „szerb megszállás” alatti nemzetellenes cselekedeteikért nemkívánatos elemeknek nyilvánította, a Naplót pedig betiltotta. A fennállásának 40. évfordulóját ünneplő Napló ajándékkötetében közreadta Fenyves Ferenc válogatott írásait (Mégegyszer elmondom..., 1938).
Forrás: Kalapis Zoltán
Fenyves Ferenc (*Szabadka, 1885.01.16. - †Szabadka, 1935.10.18.), újságíró, szerkesztő. Jogásznak készült, de már korán Kiss József A Hét c. folyóiratához került munkatársnak. 1908-ban a Budapesti Naplónál, majd Nagyváradon a Szabadság c. lapnál dolgozott. 1913-tól a Szabadkán megjelenő Bácsmegyei Napló, majd Napló főszerk.-je és tulajdonosa. 1919-1935 között lapját jelentős demokratikus szellemű napilappá fejlesztette.
M. Még egyszer elmondom (Szabadka, 1938).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990