Csiky Gergely (*Pankota, 1842.12.08. - †Bp. 1891.11.19.), jeles drámaíró, elbeszélő és műfordító, a Kisfaludy-társaság másodtitkára s a m. tud. akadémia lev. tagja. A gimnáziumot Aradon végezte; már itt kitűnt tehetségével, különösen pedig az irodalom és költészet iránti előszeretetével. Első versét nyolc éves korában írta anyjához, mint első gimnazista. Mint VIII. oszt. tanulónak az ifjúság által kiadott Zsenge mutatványokban (Arad 1859) 12 költeménye jelent meg. Legelőször Marosi Gyula név alatt küldött a lapokba dolgozatokat, melyek francia és angol beszélyfordítások voltak. 1858-ban pedig a Napkelet már nevével közölt tőle verset. A magyar irodalmon kívül a római és görög klasszikusok tanulmányozását űzte legnagyobb szenvedéllyel. Meglévén benne az örmény faj vallásos tulajdonsága, nem volt semmi kifogása ellene, hogy szülői papnak szánták. 1859. lépett be a Csanádegyházmegye temesvári szemináriumába, honnan két év után a pesti központi papnevelőbe küldték. Az ifjú pap itt még közelebb lépett az irodalomhoz, s a teológiai tudományok mellett már a drámaköltészet terén is tett kísérletet. A szemináriumban fennálló magyar egyházi irodalmi iskola buzgó munkása s később elnöke volt. Ezen növendékpapság: Munkálataiban (XXVI. 1862) jelent meg tőle Szent Atanáz és Csajághy Sándor életrajza. A központi papnevelőből, hol a teológiai tanfolyamot elvégezte, püspöki rendelettel Temesvárra hivatott, hol 1864 végén pár hónapig igazgató volt a püspöki hivatalban. Mihelyt a 23 éves (kanonikus) kort elérte (1865), pappá szentelték és a bécsi Augustineumba küldték. Itt 1865-68-ig tartózkodott, mire 1868 végén teol. doktor lett. 1869. Tornyán volt káplán közel egy évig, 1869 végén és 1870. gimnáziumi tanár Temesvárt, s 1870 közepén az egyházjog és történet tanára lett az ottani papnevelő intézetben, hol 8 évig, 1878-ig működött. Közben szerkesztette az Egyházi Közlönyt s megírta jeles Egyházi jogtanát. Nagyon jártas volt e téren és sokáig működött a szentszéknél, mint a házasság egyházi jogvédője. A valópörökből sok családi viszályt és embert ismert meg, aminek - mint maga mondogatta - nagy hasznát vette drámaíró korában. Valójában csak akkor tűnt föl s lett neve egyszerre ismeretessé, midőn 1875. a. m. t. akadémia 100 aranyos Teleki-pályadíját Jóslat c. ó-görög tárgyú, romantikus irányú vígjátékával, bár a bírálók lényeges kifogásaival megnyerte. A cselekmény nem is erős benne, de nyelve és hangja poétái és jelenetei, dialógjai mindvégig élénkek és érdekesek. 1877. Janus c. szomorújátékával ismét ő nyerte a Teleki-díjat; ugyanezen évben került színre "A mágusz" című 1 felvonásos tragédiája; ezt követte az Ellenállhatatlan, mellyel 1878. a 400 aranyos Karácsonyi-díjat nyerte el (először adatott a nemzeti színházban okt. 11.). 1879. a Bizalmatlan c. 4 felv. verses vígjátéka nyerte el a 100 aranyos pályadíjat. Mindeme színművek, melyek a 70-es évek drámairodalmának romantikus irányzatát követik, többé-kevésbé hibásak és gyöngék, de határozottan mutatják már az izmos és eredeti tehetséget s a költői ihletet, poétái szívet, mely Csikyben lakott. 1879-ben a Kisfaludy-társaság rendes tagjává, később másodtitkárává s ugyanazon év máj. 22. a. m. t. akadémia lev. tagjai sorába választotta. Később a színi iskolának lett tanára, s a nemzeti színháznál a dráma-bíráló-bizottság tagja. E közben (1878 végén) püspöki engedéllyel állandóan a fővárosba költözött és minden idejét az irodalomnak szentelte; feltűnő szorgalommal dolgozott a hírlapokba, fordított a nemzeti színház és a Kisfaludy-társaság számára. De a nyilvános téren való működés nem maradhatott összeütközés nélkül papi állásával, bár C. maga is mindig igen komolyan óvta papi állásának kötelességeit s már első nagyhatású társadalmi vígjátékait is zajosan tapsolták, midőn ő még folyvást szerényen visszavonulva, mint pap élt a fővárosban, ki vasárnaponkint misézni is eljárt a Ferenciek templomába. De a csanádi jámbor püspök Bonnaz nem jó szemmel nézte egyik felszentelt papjának profán működését, melyet a papi állással nem tartott megegyeztethetőnek; hivatalos levélben tudtára is adta ezt C.-nek s felszólította, hogy térjen vissza az egyház szolgálatába. C. nehéz lelki küzdelmet vívott. Benső vallásossága mit sem csorbulván, nem óhajtott szakítani az egyházzal, de írói pályájától sem bírt többé eltérni. Végre győzött az irodalom iránti szeretet, s 1880-ban kilépett az egyházi rendből, hogy kizárólag a drámairodalomnak élhessen, melyebben eddigi állása, sokféleképen korlátolta. 1881. pedig megismerkedvén özv. Bakody Amandával, Bakody Tivadar orvos-tanár leányával, áttért az ágostai ev. vallásra s még azon évben, 1881 dec. 24. karácsony estéjén nőül vette választottját. Csiky Gergely, ki antik tanulmányainak hatása alatt a romantikus írók táborában állott, csakhamar fölismerte, hogy a kor szelleme más drámairodalmi irányt sürget, s irodalmi föllépésének éppen az képezi egyik legnagyobbszerü érdekességét, hogy romantikus műveinek hatása mellett is fölébredt benne ez a gondolat. 1879-ben kis időre Párizsba utazott a színházak tanulmányozása végett. Onnan visszatérve megírta nagy hatású társadalmi drámáját, a Proletárokat (először adták a nemz. színházban 1880 jan. 23., a Karácsonyi-díjból 1885-ben utólagos jutalmazásul 200 aranyat nyert). A Proletárok a legelső igazi és erőteljes magyar társadalmi színmű. Ihletett költő, logikusan gondolkozó fő és élesen látó szem terméke, melynek erős, egészséges realizmusú festése mély hatást tett, és nagy sikere fordulatot jelzett C. költészetében. Ettől kezdve egymást követték társadalmi színművei: A Stomfay család, Cifra nyomorúság, Mukányi, Bozóthy Mártha, Buborékok, A kaviár, Nóra, Cecil házassága, A sötét pont, Örök törvény, Vas ember (1886. Teleki-díjat nyert), Divatkép, Az atyafiak stb. A legérdekesebb helyzeteknek egész sorozata, a jellemző alakoknak egész gyűjteménye található fel Csiky drámai műveiben. Legerőtlenebb és leglazább munkáiban is előfordul egy-két érdekes jelenet s egy pár újszerű, jellemző vonásokkal bíró alak. Sikerültebb alkotásaiban pedig valóságos fényűzést visz végbe, a típusoknak különféle árnyalatait állítva élénk. C. nem kutat nagyon mélyen az emberi lélek rejtekeiben, bonyolultabb pszichológiai problémák megoldásánál ereje némileg gyengül, s a belső tartalom hiányosságát sokszor külső hatásokkal takargatja; p. az Örök törvény Orláthy Györgye gyengén áll tragikai tartalom dolgában, s a Vas ember Bárdi Gáborja ridegségében visszataszító marad. Csiky költői pályájának utóbbi évei sajátosan a hanyatlás képét mutatják. A külső körülmények biztos következménye gyanánt a poétából lassanként mintegy szerepíró lett; de még igy is megőrzött elég poézist és elég kedélyt s az irodalmi színvonalat soha fel nem áldozva, mindig kölcsönzött műveinek belső értéket is. Sőt több közepes hatású, sőt határozottan gyenge mű után A nagymamával valódi meglepetést szerzett, mely minden hibái mellett is legkiválóbb termékei közé tartozik. E műven ismét az invenció gazdagságával, tőrülmetszett, eredeti alakokkal találkozunk, s habár a kompozíció bizonyos ponton gyengül, a mű mindvégig érdekes és hatásos. A tragédia és magasabb komikum terén is sikerült értékes műveket létrehoznia. Tragédiái (p. Spartakus) külső felépítésében elég biztos kézzel dolgozik, de a szenvedélyek harcát nem képes oly mély igazsággal és pszichológiával festeni, hogy egész lelkünkben meghasson. Sokkal közelebb állott hozzá a komikum, melynek igen hatásos elemeit alkalmazza (Jó Fülöp, A nagyratermett), ámbár igazán klasszikus magaslatra ritkán tud emelkedni. De nem csak mint drámaíró, hanem mint elbeszélő is az irók javához tartozik. Regényei (Az Atlasz-család, Arnold, Sisiphus, Az atyafiak stb.) valamint számos elbeszélései többé-kevésbé sikerültek. Kiváló érdemeket szerzett mint műfordító is; Taine Hyppolit műveit mesterien ültette át, valamint Sophokles tragédiáit, Plautus vígjátékait és számos angol és francia színdarabot. Irt ezenkívül még Dramaturgiát is, az országos zeneiskola növendékeinek használatára és egyházjogi könyveket. halála után, 1892 nov. 19. került első előadásra hátrahagyott színműve: Két szerelem.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Csiky Gergely (*Pankota, 1842.12.08. - †Bp., 1891.11.19.), drámaíró, műfordító, az MTA l. tagja (1879). 1859-től kat. papnövendék. Pappá szentelése (1864) után 1868-ig a bécsi Augustineumban tanult. Nyolc idegen nyelvet sajátított el, jogtudományi és világirodalmi műveltséget szerzett. 1870-től egyházjogot tanított a temesvári papneveldében és mint szentszéki ügyész sok család problémáival ismerkedett meg. Első elbeszéléskötete, Az életből 1872-ben jelent meg álnéven. 1875-ben mutatta be a Nemzeti Színház Jóslat c. vígjátékát. Ezzel s a két évvel későbbi Janussal Teleki-díjat nyert. 1878-ban Bp.-re költözött és minden idejét az irodalomnak szentelte. 1879-ben egyházi hatóságaival súlyos ellentétbe kerülve fél évre Párizsba utazott. Hazatérte után 1880-ban kilépett az egyházi rendből, és a következő évben megházasodott. A Nemzeti Színház dramaturgja, a színiak. tanára, a Kisfaludy Társ. másodtitkára lett. Első darabjaival az újromantikus irányt követte, első nagy hatású realista színművét 1880-ban adták elő Proletárok címmel (1945 után Ingyenélők c.-mel adják). Ettől kezdve a Nemzeti Színház legtöbbet játszott szerzője. Írt tragédiákat (Spartacus, 1886), társadalmi színműveket (Cifra nyomorúság, 1881; Stomfay család, 1882); vígjátékokat (Mukányi, 1881; A nagyratermett, 1890, Az udvari kalap címmel, 1964, Vígszínház; A nagymama, 1891); bohózatokat (A kaviár, 1882; Buborékok, 1884). Regényei, főleg Az Atlas család (1889) és a Sisyphus munkája(1892) a kritikai realizmus figyelemre méltó alkotásai. Lefordította Szophoklész, Plautus műveit.
M. Színművei (I-XVIII, Bp., 1882-94); Cs. G. Válogatott művei (Magy. klasszikusok, Bp., 1955)
Irod. Janovics Jenő: Cs. G. élete és művei (I. Kolozsvár, 1900. II, Bp., 1902); Gáspár Margit: Cs. G. és a franciák (Debrecen, 1928); (Solt) Speneder Andor: Cs. G. a regényíró (Bp., 1928); Hegedűs Géza: Cs. G. (Bp., 1953.).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Csiky Gergely (*Pankota, Arad vm., 1842. dec. 8.- †Bp., 1891. nov. 19.): író, műfordító. - A középisk-t Aradon végezte, 1859: belépett a temesvári papnev-be, 1861: a KPI-ben tanult. 1865: pappá szent. 1865-68: az Augustineumban képezte tovább magát, 1868: teol. dr. 1869: kp. Tornyán, 1869-70: gimn., 1870-78: teol. tanár Temesvárt. 1879. I. 29: a Kisfaludy Társ. r. tagja, II. 19: másodtitkára, V. 22: a MTA l. tagja. Írói és színpadi tevékenysége miatt szembekerült az Egyh-zal, 1880: kilépett az egyh. r-ből, 1881. XI: áttért az ev. vallásra. 1881: feleségül vette Villeczné Bakody Amandát. A Nemz. Színház dramaturgja, a Színiakad. tanára. Korának egyik legtermékenyebb drámaírója, műford-ja, a m. társad. dráma megteremtője. - M: Két kis színmű. Wisemann Miklós után ford. Pest, 1864. - Az életből. Uo., 1872. - Fényképek. Temesvár, 1872. - Az egyhjog tankv-e. 1-3. köt. Uo., 1873. - Egyházügyekre vonatkozó mo-i törv-ek és kormányrendeletek 1867-1873. Uo., 1874. - Kat. házasságjogtan. Tek. a mo-i jogviszonyokra s a gyakorlatra. Uo., 1874. - A jóslat Vj. 5 fv. Uo., 1875. - Beszélyek Uo., 1876. - Antigone. Sophokles trag-ja. Pest, 1876. - A trachisi nők. Sophokles trag-ja. Ford. Temesvár, 1876. - Janus. Trag. 5 fv. Uo., 1877. - Thalia megváltása. Drámai epilog. Uo., 1877. - Oedipus Kolonosban. Sophokles trag-ja. Bp., 1877. - A magusz. Trag. 1 fv. Temesvár, 1878. - Az ellenállhatatlan. Vj. 3 fv. Uo., 1878. - A patak hídja. Elb. Uo., 1879. - Elb-ek. Bp., 1880. - Sophokles tragoediái. Uo., 1880. - Az ang. irod. tört. Taine H. A. után fr-ból ford. 1-5. köt. Uo., 1881-85. - Pry Pál. Vj. 5 fv. Poole J. után. Ford. Uo., 1882. - Cs. G. színművei. 1-17. köt. Uo., 1882-88. - Barátságból. Vj. Taylor T. után ford. Uo., 1882. - Az első és második. Elb. Uo., 1883. - Anna. Dráma 1 fv. Uo., 1883. - Rosenkranz és Güldenstern. Vj. 4 fv. Klapp után ford. Uo., 1883. - Kisebb színművek. Coppée F. után fr-ból ford. Uo., 1884. - Plautus vj-ai. 1-4. köt. Uo., 1885. - Gör-róm. mythologia. Uo., 1885. - Két házaspár. Vj. 3 fv. Picard után fr-ból ford. Uo., 1885. - A szégyenlős. Vj. 2 fv. Moncrieff után ang-ból ford. Uo., 1885. - Dramaturgia. 1-2. füz. Uo., 1886. - Flipper és Nobbler. Vj. 1 fv. Brough W. után ang-ból ford. Uo., 1886. - Severo Torelli. Dráma 5 fv. Coppée F. után fr-ból ford. Uo., 1887. - Clermont, v. a művész neje. Színmű 2 fv. Fr-ból ford. Uo., 1887. - Pindar szelleme és a lantos költészet. Villemain után fr-ból. Uo., 1888. - Az elvált assz. 1-2. köt. Reg. Uo., 1888. - Az öreg táncmester. Uo., 1888. - Az esernyő. Vj. 1 fv. Bayle B. után ford. Uo., 1888. - Arnold. Reg. Uo., 1888. - Az Atlasz-család. Reg. Uo., 1890. - A Zokoli uraság 2 leánya. Uo., 1890. - Örök törv. Uo., 1890. - Kyklops. Euripides satyrikus drámája. Uo., 1890. - A nagyratermett. Vj. 3 fv. Uo., 1890. - Az atyafiak. Reg. Uo., 1891. - A róm. költ. tört. Ribbeck O. után ford. Uo., 1891. - A nagymama. Vj. 3 fv. Uo., 1891. - Elektra Sophokles trag-ja. Ford. Uo., 1891. - Oedipus kir. Sophokles trag-ja. Ford. Uo., 1891. - Antigone. Sophokles trag-ja. Ford. Uo., 1891. - Sisyphus munkája. Reg. Uo., 1892. - Szerk. 1870-1872. III. 30: a temesvári Csanád c. egyhm. havi, Bpen 1873. III. 12-VI. 24: a Lehel Kürtje képes hetilapot, s 1889: a Műkedvelők Színpadja 1-10. füz-ét. - Álnevei: Barlanghy Bence (A vadember. Reg. Temesvár, 1876); Marosi Gyula (1858 e. lapokban); Vándori (Csanád, 1870-72; Lehel Kürtje, 1873). S.B.
Szinnyei II:356. - Pintér I:282. - Gulyás 1956:535. - MIL I:213.

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Csiky Gergely,
(*Pankota, 1842.12.08 - †Budapest, 1891.11.19), pankotai születése s nem utolsósorban úttörő szerepe - több művének temesvári megjelentetése és kapcsolata a Temesi Lapok c. első bánsági magyar nyelvű lappal - a megszokottnál is erősebb köteléket jelentett, főképp a Bánságban. 1920 decemberében díszelőadás keretében mutatták be az aradi színházban Csiky Cifra nyomorúság c. társadalmi drámáját s emlékbeszédében a meghívott előadó, Janovics Jenő, a szerzőnek még a múlt században ugyanitt tartott első évadnyitó előadására hivatkozva fejtette ki színházpolitikai elveit. Harminc évvel a drámaszerző halála után, 1921 novemberében a pankotai szülőházon elhelyezett emléktáblánál zajlott le az emlékünnepély. Temesvárt az Arany János Társaság 1931-ben, a Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület 1932-ben tartotta meg Csiky-emlékestjét. A Csiky-darabok ekkor már a gyárvárosi műkedvelők műsorán is szerepeltek. A magyar társadalom élősködőit leleplező kritikai realizmus új jelentőséget kapott a szocializmus időszakában. Nemcsak színházaink nyúltak újra a Csiky-drámák után, hanem a temesvári munkás színjátszók már 1954-ben az új címén Ingyenélők (eredetileg A proletárok) bemutatásával hívták fel a figyelmet e realista színi hagyomány korszerű tanulságaira. Újabb és újszerű előadására a temesvári Állami Magyar Színház fennállásának 20. évfordulóján, 1973 tavaszán került sor. Csiky halálának 80. évfordulója 1971-ben megemlékezésre adott alkalmat Pankotán, ahol Ficzay Dénes jelölte ki Csiky Gergely helyét az irodalomtörténetben. 1972-ben a születés 130. évfordulója már egész sorát nyitotta meg a méltatásoknak: az aradi szabadegyetemen és a pécskai líceumban Kozma Dezső kolozsvári egyetemi lektor beszélt a drámaíró jelentőségéről; az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör nyílt ülésén Mózer István lapszerkesztő In memoriam Csiky Gergely c. előadása után Cseresnyés Gyula temesvári színrendező a nagy realista író dramaturgiáját elemezte; Pankotán ez alkalommal tudományos ülésszak zajlott le, ahol Kovách Géza történész a múlt századbeli Pankotát ismertette, Glück Jenő történész pedig új adatok alapján Csiky Gergely román kapcsolatairól, így Iosif Vulcannal való érintkezéséről számolt be. Az Aradi Esték c. művelődéstörténeti előadássorozatban ugyanekkor románul ismertették Csiky Gergely munkásságának jelentőségét.
Márki Sándor: Csiky Gergely életéből. Pásztortűz 1923/27. - Jordáky Lajos: Janovics Jenő és Poór Lili. 1971. 68-69. - Anavi Ádám: A húszéves temesvári színház két bemutatója. Utunk 1973/7. - Glück Jenő-Nagy János: Csiky Gergely-emlékek Aradon. Korunk 1974/4.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon