Borosjenő/Ineu, nagyközség Arad vármegye borosjenői járásában, a Fehér-Körös mellett (1891) 897 házzal és 5126 lak., kik között 1806, magyar, 115 német, 2918 oláh. A járási szolgabíróság, az aradborosjenői esperesség, járásbíróság, közjegyzőség, honvédzászlóalj széke, pénzügyőrbiztosi állomás. B. a körösvölgyi vasút állomása, van posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. Élénk iparos hely, van faipar-szövetkezete, mely gőzfűrészt, bútor- és botgyárat tart fenn, amelyek (1891) 90 munkással 2500 m3 fát dolgoztak fel s 30000 frt. értékű hajlított bútort és fűrészárukat állítottak elő s szállítottak a külföldre; van továbbá gőzmalma és 2 téglagyára, takarékpénztára, élénk marhavásárai. Határa termékeny, jó bort, gyümölcsöt és gabonát terem. B.-n már 1199. állott a Szt. Lélek temploma s egy kolostor; 1333-ban Nagy Jenő néven említtetik, 1561. már virágzó város volt; Brankovics Sebő 1600 körül gör. kel. érsekséget alapított itt. Régi vára sokáig az erdélyi fejedelemségnek hatalmas bástyája volt, ma egy része ujjá van alakítva, mellette ép mecset (ma honvéd-iskola) és török kút van. A várat János Zsigmond 1565. elfoglalta, 1865 szept. 13. a temesvári pasa visszaadta Schwendinek, ettől azonban 23 napig tartó ágyúztatás után már 1566. elfoglalta Pertáf pasa. Csak 1596. hódította vissza Borbély György, s a benne levő 700 törököt leölte. B. ezután Erdély legfontosabb végvárai közé tartozott, benne az ország katonákat tartott s a vár védelmére lovas és gyalog vitézeket telepített ide, kiket nemesi szabadságokkal ruházott fel. 1658. a II. Rákóczy György ellen induló Kanaan budai pasa ostromolta s szept. 2. elfoglalta, s erre csak 1683. került végkép vissza a magyarokhoz. A várat Atzél Péter restauráltatta s most honvédkaszárnyául szolgál. 1849 aug. 21. Vécsey tábornok magyar serege itt rakta le fegyverét Rüdiger orosz tábornok alatt. A róm. kat. templom sírboltjában Leiningen Károly honvédtábornok nyugszik. V. ö. Márki Sándor: Az Arad-Hegyalja északnyugati részén. (Magy. Kárpátegyesület Évkönyve XII. 1885. 1-29).
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Boros-Jenő, igen régi és nevezetes mező-város, Arad vármegyében, Aradhoz 6 1/2 órányira a Fejér-Körös mellett: 562 kath., 1154 n. e. óhitű, 26 ref. lak., kik nyelvökre nézve oláhok, magyarok, németek. Kath. és óhitű anyatemplomok. Határa lapályos és igen termékeny, e mellett tágas, s Bihar vármegyéig kiterjed. Erdeje gyönyörű. Vadjai s fáczányai számosok. A Fejér-Körös és Tőz áradásaitól sok kárt szenved. - Szőlőhegye már régóta míveltetik, s jó bort ád. F. u. az Aczél nemzetség. - Mily virágzó lehetett ezen város a hajdani időkben, onnan megtetszik, hogy II. Rákóczy György 1652-ben az aranyművesek céhbeli privilégiumait már csak megerősítette. E mellett rakva volt a város szabad udvarokkal és házakkal, melyeket előkelő rangú urak bírtak, sőt magok az erdélyi fejedelmek is gyakran mulatoztak itt. Azonban a tatárok először elpusztítván, a folyton dühöngő török háború miatt, magyar lakosai részint Mikalakára, részint máshova költöztek ki, s helyettük oláhok telepedtek meg, a minthogy az aradi óhitű püspök is, egész a 18-ik század elejéig itt tartotta lakását. - Elpusztulása előtt pedig Zaránd vármegye gyakran rendelte ide gyűléseit és törvényszékeit. - Régi vára lapályon feküdt a Fejér-Körös mellett, egészen vízzel körülvéve, s négyszegletű bástyája vastag kőfalakból építve; mely falaknak nagy része a most kath. nagy templom tornyául szolgáló régi török mecsettel egyetemben máig fennáll, és néhol tetővel befedve urasági gazdasági épületnek használtatik. Első eredete a várnak bizonytalan. A török 1552-ben foglalta el legelőször, de belőle hamar kiverettetett. 1556-ban az ifjú Zápolya tette magát birtokába, bevévén azt Kendy István akkori várkapitánytól, ki az ostromban vitézül elesett. 1565. Schvendi vette vissza. 1566. nagy erővel rohanta meg Pétráf török vezér; oltalmazták Senyei és Wagner, kik 23 napig tartó ágyúztatás után seregeikkel titkon elhagyták a várat, s a magyarok ismervén az utakat meg is menekedtek, de Wagner katonái lekaszaboltattak. 1595. Borbély György kiűzte a törököket. 1599. a tatárok visszafoglalták. 1602. Petneházy újra elvette, s Bethlen Gábornak, ki ezt a törököknek igéré, csak cserében adta át Bajom váráért, melyet Bethlen 30,000 talléron vásárolt. Ezután a törökök megmaradtak birtokában 1686-ig, de ekkor Heister Siegbert végképen visszavette. A várat a hozzátartozó helységekkel együtt 1690-ben Szalontai Toldy István bírta; később a Rákócziak kezére került. - A török iga alatt fő basa lakhelye volt, s ezen korra elevenen emlékeztet a még meglévő Török kútja, melynek vize kellemetlen ízű, de némely nyavalyákban hasznosnak mondatik.

Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
A borosjenői várkastély

Építését a XIII. századra teszik, sokáig
Erdély legfontosabb végvárai közé tartozott.
1596 után - miután Borbély György visszahódította a törököktől - a vár védelmére lovassági és gyalogos katonákat telepítettek ide, akiket nemesi szabadságjogokkal ruháztak fel.
1658-ban a II. Rákóczi György ellen induló budai pasa támadása során a gyökértelen telepesek sorra megfutamodtak, a megmaradt kevés védő szabad elvonulást kapott. A fejedelem a vár feladóit, közöttük Ujlaki László alispánt, Diószegi Kristóf álkapitányt és Pataki Istvánt
Nagyvárad piacán kivégeztette. A vár ezután egészen 1683-ig török kézen maradt. 1849-ben Vécsey Károly tábornok serege itt rakta le a fegyverét - emléktábláját a helyi református parókia folyosóján lehet megtekinteni -, 1885 környékén pedig honvédkaszárnyának használták. A várban még néhány évvel ezelőtt árvaház működött, de napjainkban már teljesen elhagyatottan, siralmas állapotban várja látogatóit.
Borosjenő, v. Arad vm. (Ineu, Ro.): 1. Várát 1387 e. vsz. a Losonczi család építtette. A török elleni harcok idején az erdélyi végvári lánc fontos része volt. 1552: Temesvár eleste után rövid időre török kézre került. 1650 k. Haller Gábor megerősítette, 1693: Veterani tábornok foglalta vissza végleg. 1848: a m. honvédek bevették. A négyszögletes, kerek saroktornyokkal védett épületet hajdan vizesárok övezte, jelenleg isk. - 2. Boldogságos Szűz ferences kolostor. Az 1390-es években Losonczy László szörényi bán, temesi főispán (Mo. belsejében elsőként) az obszerváns bosnyák ferenceseknek ktort épített. 1423: az alapító fia, Zsigmond megerősítést kért a p-tól. Szalárd, Gyula, Szeged, Csanád és Karánsebes ktorait magában foglaló kusztódia székhelye. 1535: 8 pap, 7 testvér, 2 növ. lakta. 1548-49: Losonczy Antal és neje, Báthory Klára kiűzték a barátokat. A ktor köveit elhordták. - 3. plébánia a v. csanádi egyhm. pankotai esp. ker-ében. 1332: Jeno. Tp-át 1500 e. ismeretlen tit. sztelték. A törökök 1560 u. elfoglalták. 1702: alapították újra. Mai Szt István király tp-át 1858: építették. Kegyura 1880: az uradalom. Anyanyelve 1840: m.; 1910: rum., m. - Filiái 1917: Áldófalva, Apatelek, Bokszeg, Csigérgyarmat, Garba, Istvánháza, Kávna, Körösvajda, Repszeg, Sikula. - Lakói 1840: 520 r.k., 5 g.k., 1128 g.kel., 5 ev., 11 izr., össz. 1669; 1910: 1991 r.k., 168 g.k., 3923 g.kel., 98 ev., 232 ref., 5 unit., 178 izr., 4 egyéb vall., össz. 6599. 1. Századok 1971:52. (Szántó Imre: Temesvidék várainak török uralom alá jutása. - Vártúrák III:594. - Kiss 1987:24. - 2. Szentkláray I:438. Kiss-Sziklay II:909. - Gerecze II:113.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon