Bolyai Farkas, (*Bolya, 1775.02.09. - †Marosvásárhely, 1856.11.20.), nagy magyar matematikus, tanár. A nagyenyedi és a kolozsvári református kollégiumban végezte a gimnáziumot, majd erdélyi tanulmányait Bécsben, JénábaA két Bolyai.n folytatta, majd 3 éven keresztül a híres göttingeni universitas diákja. Itt ismerkedik meg, majd kerül jó barátságba Carl Friedrich Gauss-szal; akivel élete végéig levelezett is. Kiváló matematikai érzéke mellett nagy nyelvtudásával is kitűnt: a magyaron kívül latinul, németül, franciául, olaszul, angolul, héberül, románul is tudott. A göttingeni universitas elvégzése után hazatért Erdélybe, ahol a marosvásárhelyi református kollégiumban matematikát, fizikát és kémiát tanított. 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául választotta.1832-1833-ban adta ki TENTAMEN címen, latin nyelvű, összefoglaló jellegű matematikai munkáját. Ezt tankönyvnek szánta, de beleírta számos eredeti felfedezését, megoldását is. A könyv egyik függeléke fia, Bólyai János APPENDIX néven közismerté vált tértana.
Bolyai Farkas (*Bolya, 1775.02.09. - †Marosvásárhely, 1856.11.20.), kollégiumi tanár, a fiát, ~ Jánost megelőző időszak legkiválóbb magyar matematikusa, az MTA l. tagja (1832). 1781-től a nagyenyedi ref. kollégiumban nevelkedett, 12 éves korában a 8 éves br. Kemény Simon mentora Vécsen. 1790-től a két fiú öt évet a kolozsvári ref. kollégiumban töltött. 1796. ápr.-ban ~ tanítványával együtt Jénában, 1796 okt.-étől a göttingeni egy.-en folytatta tanulmányait. Az ugyancsak Göttingenben tanuló Gaussszal folytatott eszmecserék hatással voltak további érdeklődési körének kialakulására. 1799-ben gyalog hazatért, 1801-ben megnősült és feleségével a domáldi szerény kis birtokán gazdálkodáshoz fogott. 1804-től a marosvásárhelyi ref. kollégium matematika-fizika-kémia szakos tanára 1851-ig, nyugdíjazásáig. Igen elkeserítették fiával való nézeteltérései. Többszöri agyvérzés után halt meg. Kívánságára egyházi szertartás nélkül temették el. Különösen figyelemre méltók az aritmetika, a geometria és a halmazelmélet alapjaihoz tartozó eszméi, a végtelen sorok konvergenciájára vonatkozó több kritériuma és a végszerű területegyenlőség általa adott definíciója. Foglalkozott az euklidészi párhuzamossági axiómával. Szerteágazó érdeklődése során a francia enciklopédisták hatását tükröző drámákat írt, új fűtő- és főzőkemencéket talált fel, zeneelmélettel foglalkozott, gyógyítással kísérletezett: Társadalmi kérdések is foglalkozatták. Az „utópisztikus szocializmus” gondolatának megfelelően rögzítette Úr-bér, kárpótló egyesület c. fogalmazványában a jövő falujának életét.
F. m. Öt szomorú játék. Írta egy hazafi (Szeben, 1810; Az arithmetica eleje (Marosvásárhely, 1830); Tentamen iuventutem studiosam in elementa matheseos purae,... introducendi (I-IL, Marosvásárhely, 1832-33); Az arithmetikának, geometriának és physikának eleje (Marosvásárhely, 1834); Kurzer Grundriss eines Versuchs... (Marosvásárhely, 1851).
Irod. Bedőházi János: A két B. élete és munkássága (Marosvásárhely, 1897); Stäckel Pál: B. F. és B. J. geometriai vizsgálatai I-II. (Bp., 1914); Dávid Lajos: A két B. élete és munkássága (Bp., 1923); Alexits György: B. J. (Bp., 1952); Sarlóska Ernő: B. F., ahogy egy diákja emlékezetében élt (Magy. Tud. 1963. 2. sz.). - Szi. Tolnay Lajos: Gradus ad Parnassum (drámai költ., Bp., 1923); Tabéry Géza: Szarvasbika (r., Bp., 1925); Miklós Jenő: A Bólyaiak (dráma, Bp., 1935); Barabás Gyula: Domáldi jegenyék (r., Bp., 1936); Barabás Gyula: Köd a Maroson (r., Bp., 1940); Németh László: A két Bolyai (dráma, Bp., 1961); Emőd Tamás: Bolyai (vers).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990