Apatin, Apáti, Nagyárki /Apatin, Apathin, Upathin/Abthausen, nagyközség Bács-Bodrog vármegye apatini járásában A Mária Mennybemenetele katolikus templom.(1891) 1962 házzal és 12.818 túlnyomóan német lakossal (csak 616 magyar), a megye egyik legszebb helye; hosszú széles utcái eperfákkal szegélyezettek, a lakóházak csinosak s tiszták s a lakosok rendszeretetéről és jólétéről tanúskodnak; szolgabírói hivatal, járásbíróság, jegyzői székhely, erdőhivatal, állami ispánság, polgári iskola, takarékpénztár, betegápolási, ipar- és lövészegylet van itt. A. lakói igen sok kendert termesztenek, de olajütéssel, kereskedéssel és selyemtermeléssel is foglalkoznak (1883-ban 11,985 kg. gubót váltottak be itt); igen sok dúsgazdag földíves van köztük. Azelőtt az eperfa lehulló gyümölcséből a tudovica (tuda = eperfa) nevű szeszes italt készítették; most fasarukat, szalmakalapokat és fűzfakosarakat készítenek. Termékeny határa 12,172 ha. A legrégibb magyar helységek egyike, melyet Szt. István 1011-ben a veszprémvölgyi apácáknak adományozott; később a kalocsai érsekséghez tartozott. Gyakran volt kitéve a körüllakó főurak támadásainak. Itt verte meg 1514-ben a Szapolyay János által kiküldött Bánffy Jakab a temesvári csata után még megmaradt és Lőrinc pap vezetése alatt álló parasztlázadókat. Itt kezdődik az u. n. római sánc, mely a Tiszáig húzódik, de újabb kutatások szerint nem a rómaiaktól, hanem a jászoktól, gepidáktól, hunoktól, vagy avaroktól ered.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon

Apatin,
nagyközség Bács-Bodrog vármegye apatini járásában. a Duna mellett, (1900) 2662 házzal és 13, 940 lak. (közte 12.115 német, 1.569 magyar, vallásra nézve 13.685 róm. kat., 138 izr.); a vármegye egyik legszebb helye; hosszú széles utcái eperfákkal szegélyezettek, a lakóházak csinosak s tiszták s a lakosok rendszeretetéről és jólétéről tanúskodnak; a járás székhelye, szolgabírói hivatal, járásbíróság, telekkönyv, kir. közjegyzőség, csendőrőrs, m. kir. erdőhivatal és erdőrendezőség, közs. polgári fiú- és leányiskola, takarékpénztár, többféle egylet van itt. A. szorgalmas és takarékos lakói igen sok kendert termesztenek, de olajütéssel, kereskedéssel és selyemtermeléssel, azonkívül tégla- és cserépzsindely-gyártással, halászattal is foglalkoznak. Azelőtt az eperfa lehulló gyümölcséből a tudovica (tuda = eperfa) nevű szeszes italt készítették; most fasarukat, szalmakalapokat és fűzfakosarakat készítenek. (A kosárfonást szövetkezet vezeti, mely 200 munkást foglalkoztat. ) A dunai halászat majdnem egészen az A. -iak kezében van. Termékeny határa 12.172 ha. A. (hajdan Apáti) a legrégibb magyar helységek egyike, melyet Szt. István 1011. a veszprémvölgyi apácáknak adományozott; később a kalocsai érsekséghez tartozott. Gyakran volt kitéve a körüllakó főurak támadásainak. Itt verte meg 1514. a Szapolyay János által kiküldött Bánffy Jakab a temesvári csata után még megmaradt és Lőrinc pap vezetése alatt álló parasztlázadókat. A törökök alatt elpusztult; 1749. Grassalkovics kamarai elnök német iparosokat telepített ide; 1755. mezőváros lett. Van gőzhajóállomása, posta- és távíróhivatala. Itt kezdődik az u. n. római sánc, mely a Tiszáig húzódik, de újabb kutatások szerint nem a rómaiaktól, hanem a jászoktól, gepidáktól, hunoktól, vagy avaroktól ered. V. ö. Muhoray, A. -i lelet (Arch. Ért. 17. évf. ); Bászler és Becker, A. és az a-i templom története (u. o. 1898); Cziráky, Földsáncok a Bácskában (u. o. 1904).
Forrás: Révai lexikon